Általános ragasztástechnikai ismeretek
Amióta a ragasztás a hegesztés, a forrasztás, a szegecselés stb. mellett ipari kötési eljárásként elfogadottá vált, sok minden történt a kutatás, a fejlesztés és a mérnöki támogatás területén a sikeres ragasztás paramétereinek meghatározása érdekében.
A ragasztott kötés
A ragasztóanyagok hidakat képeznek a munkadarabok felületei között, függetlenül attól, hogy azonos, vagy eltérő szerkezeti anyagokról van-e szó. A ragasztási eljárás az alábbi feltételektől függ:
- A ragasztóanyag ragasztási szilárdsága a szerkezeti anyagon, az ún. adhézió
- A ragasztóanyag belső szilárdsága, az ún. kohézió
Az adhézió
Adhézión a két anyag érintkezési felületén ható tapadó erőt értjük. Fizikai vonzó- és abszorpciós erők - melyeket Van der Waals erőknek nevezünk - játszák a ragasztásnál a legjelentősebb szerepet. Ezeknek az intermolekuláris erőknek a létrejötte jelentősen kisebb, ha a mechanikusan megmunkált felületek relatív érdességmélysége miatt a ragasztóanyag nem kerül közvetlenül érintkezésbe a ragasztandó anyaggal. Ebből következően a ragasztóanyagnak ki kell töltenie a felületi érdességet és a teljes felületet be kell nedvesítenie. Az adhéziós erők nagysága tehát függ egyrészt a nedvesítés mértékétől (azért, hogy a lehető legnagyobb molekulák közötti erőközlést érjünk el), másrészt függ a felület ragaszthatóságától. A nedvesítés függ a ragasztóanyag adott felületi feszültségétől, a munkadarab felületi energiájától és a ragasztóanyag viszkozitásától. A nedvesítés minőségét a szennyeződések szintén befolyásolják.
A kohézió
Kohéziónak azokat az erőket nevezzük, melyek a ragasztóanyag molekulái között hatnak azért, hogy azokat összetartsák. Ezeknek az erőknek az alábbi összetevői vannak:
- molekulák között ható vonzóerők (Van der Waals erők)
- polimer molekulák egymás közötti kapcsolódása
Annak a szabálynak az értelmében, hogy valamely lánc csak olyan erős, mint a leggyengébb tagja, a ragasztott kötésben az adhéziós és a kohéziós erőknek lehetőleg azonos nagyságúaknak kell lenniük.